Az emberek körülbelül 1,2%-ánál diagnosztizálnak pajzsmirigyrákot életük során. Az elmúlt 40 évben a képalkotó vizsgálatok széles körű elterjedésének és a finom tűs biopszia bevezetésének köszönhetően a pajzsmirigyrák kimutatási aránya jelentősen megnőtt, és a pajzsmirigyrák előfordulása háromszorosára nőtt. A pajzsmirigyrák kezelése az elmúlt 5-10 évben gyorsan fejlődött, számos új protokoll kapott hatósági jóváhagyást.
A gyermekkori ionizáló sugárzásnak való kitettség a legszorosabban a papilláris pajzsmirigyrákkal járt együtt (1,3–35,1 eset / 10 000 személyév). Egy kohorszvizsgálat, amelyben 13 127, az 1986-os csernobili atombaleset után Ukrajnában élő, 18 év alatti gyermeket szűrtek pajzsmirigyrák szempontjából, összesen 45 pajzsmirigyrákos esetet talált, 5,25/Gy relatív többletkockázattal a pajzsmirigyrák kialakulására. Az ionizáló sugárzás és a pajzsmirigyrák között dózis-válasz összefüggés is van. Minél fiatalabb korban kapták az ionizáló sugárzást, annál nagyobb volt a sugárzással összefüggő pajzsmirigyrák kialakulásának kockázata, és ez a kockázat a sugárzásnak való kitettség után közel 30 évig fennállt.
A pajzsmirigyrák legtöbb kockázati tényezője megváltoztathatatlan: az életkor, a nem, a rassz vagy etnikai hovatartozás, valamint a pajzsmirigyrák családi előfordulása a legfontosabb kockázat-előrejelzők. Minél idősebb az életkor, annál magasabb az előfordulási gyakoriság és annál alacsonyabb a túlélési arány. A pajzsmirigyrák háromszor gyakoribb nőknél, mint férfiaknál, ez az arány világszerte nagyjából állandó. A medulláris pajzsmirigyrákban szenvedő betegek 25%-ánál a csíravonal genetikai variációja összefügg az öröklött 2A és 2B típusú többszörös endokrin tumor szindrómákkal. A jól differenciált pajzsmirigyrákban szenvedő betegek 3-9%-a örökletes.
Dániában több mint 8 millió lakos követése kimutatta, hogy a nem toxikus noduláris golyva a pajzsmirigyrák fokozott kockázatával jár. Egy 843, egyoldali vagy kétoldali pajzsmirigygöb, golyva vagy autoimmun pajzsmirigybetegség miatt pajzsmirigyműtéten átesett beteg retrospektív kohorszvizsgálatában a magasabb preoperatív szérum tireotropin (TSH) szint összefüggésben állt a pajzsmirigyrákkal: a 0,06 mIU/l alatti TSH-szinttel rendelkező betegek 16%-ánál, míg az 5 mIU/l vagy annál magasabb TSH-szinttel rendelkező betegek 52%-ánál alakult ki pajzsmirigyrák.
A pajzsmirigyrákos betegeknek gyakran nincsenek tüneteik. Egy 1328 pajzsmirigyrákos beteget vizsgáló retrospektív vizsgálat, amely 4 ország 16 központjában történt, kimutatta, hogy a diagnózis felállításakor csak a betegek 30%-ánál (183/613) voltak tünetek. A nyaki duzzanattal, nyelési nehézséggel, idegentest-érzéssel és rekedtséggel küzdő betegek állapota általában súlyosabb.
A pajzsmirigyrák hagyományosan tapintható pajzsmirigy-csomóként jelentkezik. A tapintható csomókban kialakuló pajzsmirigyrák előfordulása a világ jódban gazdag területein a nőknél és a férfiaknál körülbelül 5%, illetve 1%, jelenleg pedig a pajzsmirigyrákok 30-40%-át tapintással fedezik fel. Egyéb gyakori diagnosztikai megközelítések közé tartozik a nem pajzsmirigyhez kapcsolódó képalkotás (pl. carotis ultrahang, nyaki, gerinc- és mellkasi képalkotás); A pajzsmirigy-túlműködésben vagy -alulműködésben szenvedő betegek, akik nem érintették a csomókat, pajzsmirigy ultrahangvizsgálatot kapnak; A meglévő pajzsmirigy-csomókkal rendelkező betegeknél ismételt ultrahangvizsgálatot végeztek; A posztoperatív patológiai vizsgálat során váratlanul okkult pajzsmirigyrákot fedeztek fel.
Az ultrahang az előnyben részesített vizsgálati módszer a tapintható pajzsmirigy-csomók vagy a pajzsmirigy-csomók egyéb képalkotó elváltozásainak kivizsgálására. Az ultrahang rendkívül érzékeny a pajzsmirigy-csomók számának és jellemzőinek, valamint a rosszindulatú daganat kockázatával összefüggő magas kockázatú jellemzők, például a széli szabálytalanságok, a pontszerű, erős echoikus fókusz és a pajzsmirigyen kívüli invázió meghatározásában.
Jelenleg a pajzsmirigyrák túldiagnosztizálása és túlkezelése olyan probléma, amelyre sok orvos és beteg különös figyelmet fordít, és a klinikusoknak meg kell próbálniuk elkerülni a túldiagnosztizálást. Ez az egyensúly azonban nehéz elérni, mivel nem minden előrehaladott, áttétes pajzsmirigyrákban szenvedő beteg érzi a pajzsmirigycsomókat, és nem minden alacsony kockázatú pajzsmirigyrák-diagnózis kerülhető el. Például egy alkalmanként előforduló pajzsmirigy-mikrokarcinóma, amely soha nem okoz tüneteket vagy halált, szövettanilag diagnosztizálható jóindulatú pajzsmirigybetegség műtét után.
A minimálisan invazív intervenciós terápiák, mint például az ultrahangvezérelt rádiófrekvenciás abláció, a mikrohullámú abláció és a lézeres abláció, ígéretes alternatívát kínálnak a műtéttel szemben, amikor alacsony kockázatú pajzsmirigyrák kezelést igényel. Bár a három ablációs módszer hatásmechanizmusa kissé eltér, alapvetően hasonlóak a tumorszelekciós kritériumok, a tumorválasz és a posztoperatív szövődmények tekintetében. Jelenleg a legtöbb orvos egyetért abban, hogy a minimálisan invazív beavatkozáshoz ideális tumorjellemző a < 10 mm átmérőjű és > 5 mm távolságra lévő belső pajzsmirigy papilláris karcinóma a hőérzékeny struktúráktól, például a légcsőtől, a nyelőcsőtől és a visszatérő gégeidegtől. A kezelés utáni leggyakoribb szövődmény továbbra is a közeli visszatérő gégeideg véletlen hőkárosodása, ami átmeneti rekedtséget eredményez. A környező struktúrák károsodásának minimalizálása érdekében ajánlott biztonságos távolságot tartani a célléziótól.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a minimálisan invazív beavatkozás a pajzsmirigy papilláris mikrokarcinóma kezelésében jó hatékonysággal és biztonságossággal rendelkezik. Bár az alacsony kockázatú papilláris pajzsmirigyrák minimálisan invazív beavatkozásai ígéretes eredményeket hoztak, a legtöbb tanulmány retrospektív volt, és Kínára, Olaszországra és Dél-Koreára összpontosított. Ezenkívül nem volt közvetlen összehasonlítás a minimálisan invazív beavatkozások és az aktív megfigyelés alkalmazása között. Ezért az ultrahangvezérelt termikus abláció csak az alacsony kockázatú pajzsmirigyrákban szenvedő betegek számára alkalmas, akik nem alkalmasak sebészeti kezelésre, vagy akik ezt a kezelési lehetőséget részesítik előnyben.
A jövőben a klinikailag jelentős pajzsmirigyrákkal küzdő betegek esetében a minimálisan invazív intervenciós terápia egy másik kezelési lehetőség lehet, amelynek alacsonyabb a szövődmények kockázata, mint a műtétnek. 2021 óta a termikus ablációs technikákat alkalmazzák a 38 mm-nél kisebb (T1b~T2) pajzsmirigyrákban szenvedő, magas kockázatú betegek kezelésére. Ezek a retrospektív vizsgálatok azonban egy kis betegcsoportot (12-172 fő) és egy rövid követési időszakot (átlagosan 19,8-25,0 hónap) tartalmaztak. Ezért további kutatásokra van szükség a termikus abláció értékének megértéséhez a klinikailag jelentős pajzsmirigyrákkal küzdő betegek kezelésében.
A műtét továbbra is az elsődleges kezelési módszer a feltételezett vagy citológiailag igazolt differenciált pajzsmirigyrák esetén. Vita folyik a pajzsmirigy-eltávolítás legmegfelelőbb köréről (lobektómia és teljes pajzsmirigy-eltávolítás). A teljes pajzsmirigy-eltávolításon átesett betegek nagyobb sebészeti kockázatnak vannak kitéve, mint a lobektómián átesettek. A pajzsmirigy-műtét kockázatai közé tartozik a visszatérő gégeideg-károsodás, a hypoparathyreosis, a seb szövődményei és a pajzsmirigyhormon-pótlás szükségessége. A múltban a teljes pajzsmirigy-eltávolítás volt az előnyben részesített kezelés minden 10 mm-nél nagyobb differenciált pajzsmirigyrák esetén. Adam és munkatársai 2014-es tanulmánya azonban kimutatta, hogy nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a túlélésben és a kiújulás kockázatában a lobektómián és a teljes pajzsmirigy-eltávolításon átesett betegek között 10 mm-től 40 mm-es papilláris pajzsmirigyrák esetén, klinikailag magas kockázatú jellemzők nélkül.
Ezért jelenleg a lobectomiát általában előnyben részesítik egyoldali, jól differenciált, < 40 mm-es pajzsmirigyrák esetén. A teljes pajzsmirigy-eltávolítást általában 40 mm-es vagy annál nagyobb jól differenciált pajzsmirigyrák, valamint kétoldali pajzsmirigyrák esetén ajánlják. Ha a daganat átterjedt a regionális nyirokcsomókra, a nyak központi és laterális nyirokcsomóinak boncolását kell elvégezni. Csak medulláris pajzsmirigyrákban és néhány jól differenciált, nagy térfogatú pajzsmirigyrákban szenvedő betegnek, valamint külső pajzsmirigy-agresszióban szenvedő betegnek van szüksége profilaktikus központi nyirokcsomó-disszekcióra. Medulláris pajzsmirigyrákban szenvedő betegeknél mérlegelhető a profilaktikus laterális nyaki nyirokcsomó-disszekció. Örökletes medulláris pajzsmirigyrák gyanúja esetén a műtét előtt ellenőrizni kell a noradrenalin, a kalcium és a parathormon (PTH) plazmaszintjét a MEN2A szindróma azonosítása, valamint a feokromocitóma és a hiperparatireózis elmulasztásának elkerülése érdekében.
Az ideg intubációját főként egy megfelelő idegmonitorhoz való csatlakoztatásra használják, hogy diszkrét légutat biztosítsanak, valamint a gége intraoperatív izom- és idegaktivitását monitorozzák.
EMG endotracheális tubus termék, kattintson ide
Közzététel ideje: 2024. márc. 16.