hír

A 21. századba lépve a hőhullámok gyakorisága, időtartama és intenzitása jelentősen megnőtt; A hónap 21-én és 22-én a globális hőmérséklet két egymást követő napon is rekordmagasságot döntött. A magas hőmérséklet számos egészségügyi kockázathoz vezethet, például szív- és légzőszervi megbetegedésekhez, különösen az olyan érzékeny populációknál, mint az idősek, a krónikus betegségek és a túlsúly. Az egyéni és csoportos szintű megelőző intézkedések azonban hatékonyan csökkenthetik a magas hőmérséklet egészségre gyakorolt ​​káros hatásait.

Az ipari forradalom óta a klímaváltozás 1,1 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezetett. Ha az üvegházhatású gázok kibocsátását nem sikerül jelentősen csökkenteni, a globális átlaghőmérséklet várhatóan 2,5-2,9 °C-kal emelkedik a század végére. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egyértelmű következtetésre jutott, hogy az emberi tevékenységek, különösen a fosszilis tüzelőanyagok égetése okozza a légkör, a szárazföld és az óceánok általános felmelegedését.

Az ingadozások ellenére összességében a szélsőségesen magas hőmérsékletek gyakorisága és időtartama növekszik, míg a szélsőséges hidegeké csökken. Az olyan összetett események, mint az aszályok vagy a hőhullámokkal egyidejűleg bekövetkező erdőtüzek, egyre gyakoribbak, és gyakoriságuk várhatóan tovább fog növekedni.

Egy friss tanulmány szerint 1991 és 2018 között 43 országban, köztük az Egyesült Államokban is, a hőség okozta halálesetek több mint egyharmada antropogén üvegházhatású gázok kibocsátásának tulajdonítható.

A szélsőséges hőség egészségre gyakorolt ​​széles körű hatásának megértése kulcsfontosságú a betegek kezelésének és az orvosi szolgáltatásoknak az irányításához, valamint az emelkedő hőmérséklet mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló átfogóbb stratégiák kidolgozásához. Ez a cikk összefoglalja a magas hőmérséklet okozta egészségügyi kockázatokra, a magas hőmérséklet veszélyeztetett csoportokra gyakorolt ​​túlzott hatására, valamint az ezen kockázatok enyhítését célzó egyéni és csoportszintű védőintézkedésekre vonatkozó epidemiológiai bizonyítékokat.

Magas hőmérsékletnek való kitettség és egészségügyi kockázatok

A magas hőmérsékletnek való kitettség rövid és hosszú távon egyaránt súlyosan befolyásolhatja az emberi egészséget. A magas hőmérséklet közvetett módon is hatással van az egészségre olyan környezeti tényezőkön keresztül, mint a termés minőségének és mennyiségének csökkenése és romlása, valamint a vízellátás csökkenése, valamint a talajközeli ózonszint növekedése. A magas hőmérséklet egészségre gyakorolt ​​legnagyobb hatása szélsőséges hőviszonyok között jelentkezik, és a történelmi normákat meghaladó hőmérsékletek egészségügyi hatásai széles körben elismertek.

A magas hőmérséklettel összefüggő akut betegségek közé tartozik a hőkiütés (apró hólyagok, papulák vagy gennyes pustulák, amelyeket a verejtékmirigyek elzáródása okoz), a hőgörcsök (fájdalmas, akaratlan izom-összehúzódások, amelyeket kiszáradás és az izzadás miatti elektrolit-egyensúlyhiány okoz), a forró vizes duzzanat, a hőájulás (általában hosszú ideig tartó állás vagy testtartásváltoztatás magas hőmérsékleten, részben a kiszáradás miatt), a hőkimerültség és a hőguta. A hőkimerültség általában fáradtságként, gyengeségként, szédülésként, fejfájásként, erős izzadásként, izomgörcsökként és szapora pulzusként jelentkezik; A beteg maghőmérséklete emelkedhet, de mentális állapota normális. A hőguta a központi idegrendszer működésének megváltozására utal, amikor a maghőmérséklet meghaladja a 40 °C-ot, ami több szerv elégtelenségéhez és halálhoz vezethet.

A hőmérséklet történelmi normáktól való eltérése komolyan befolyásolhatja a magas hőmérséklethez való fiziológiai toleranciát és alkalmazkodóképességet. Mind az abszolút magas hőmérséklet (például 37 °C), mind a relatív magas hőmérséklet (például a történelmi hőmérsékletek alapján számított 99. percentilis) magas halálozási arányhoz vezethet hőhullámok idején. Még extrém hőség nélkül is, a meleg időjárás károsíthatja az emberi szervezetet.

Még a légkondicionálás és az alkalmazkodási folyamatban szerepet játszó egyéb tényezők ellenére is közeledünk fiziológiai és társadalmi alkalmazkodóképességünk határaihoz. A kritikus pont magában foglalja a meglévő energiainfrastruktúra hosszú távú hűtési igények kielégítésére való képességét, valamint az infrastruktúra bővítésének költségeit ezen igények kielégítése érdekében.

Magas kockázatú populáció

Mind a fogékonyság (belső tényezők), mind a sérülékenység (külső tényezők) megváltoztathatja a magas hőmérséklet egészségre gyakorolt ​​hatását. A marginalizált etnikai csoportok vagy az alacsony társadalmi-gazdasági státusz kulcsfontosságú tényező a kockázat befolyásolásában, de más tényezők is növelhetik a negatív egészségügyi hatások kockázatát, beleértve a társadalmi elszigeteltséget, a magas életkort, a társbetegségeket és a gyógyszerszedést. A szív-, agyi érrendszeri, légzőszervi vagy vesebetegségben, cukorbetegségben és demenciában szenvedő betegek, valamint a vízhajtókat, vérnyomáscsökkentőket, egyéb szív- és érrendszeri gyógyszereket, egyes pszichotróp gyógyszereket, antihisztaminokat és egyéb gyógyszereket szedő betegek fokozottan ki vannak téve a hipertermiával összefüggő betegségek kockázatának.

Jövőbeli igények és irányok
További kutatásokra van szükség az egyéni és közösségi szintű hőguta-megelőzési és hűtési intézkedések előnyeinek megértéséhez, mivel számos intézkedés szinergikus előnyökkel jár, mint például a parkok és más zöldterületek, amelyek növelhetik a sporttevékenységeket, javíthatják a mentális egészséget és a társadalmi kohéziót. Meg kell erősíteni a hővel kapcsolatos sérülések szabványos jelentését, beleértve a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) kódokat is, hogy azok a magas hőmérséklet egészségre gyakorolt ​​közvetett hatásait is tükrözzék, ne csak a közvetlen hatásokat.

Jelenleg nincs egyetemesen elfogadott definíció a magas hőmérséklettel összefüggő halálesetekre. A hőséggel összefüggő betegségekre és halálesetekre vonatkozó egyértelmű és pontos statisztikák segíthetnek a közösségeknek és a politikai döntéshozóknak a magas hőmérséklettel kapcsolatos egészségügyi terhek rangsorolásában és megoldások kidolgozásában. Ezenkívül longitudinális kohorszvizsgálatokra van szükség a magas hőmérsékletek egészségre gyakorolt ​​különböző hatásainak jobb meghatározása érdekében, a különböző régiók és populációk jellemzői, valamint az alkalmazkodás időbeli trendjei alapján.

Több ágazatra kiterjedő kutatást kell végezni az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt ​​közvetlen és közvetett hatásainak jobb megértése, valamint az ellenálló képesség fokozására irányuló hatékony stratégiák azonosítása érdekében, mint például a víz- és szennyvízelvezetési rendszerek, az energia, a közlekedés, a mezőgazdaság és a városrendezés. Különös figyelmet kell fordítani a legmagasabb kockázatú csoportokra (például a színes bőrű közösségekre, az alacsony jövedelmű népességre és a különböző magas kockázatú csoportokba tartozó egyénekre), és hatékony alkalmazkodási stratégiákat kell kidolgozni.
Következtetés
A klímaváltozás folyamatosan emeli a hőmérsékletet, és növeli a hőhullámok gyakoriságát, időtartamát és intenzitását, ami különféle káros egészségügyi következményekhez vezet. A fent említett hatások eloszlása ​​nem igazságos, és egyes egyéneket és csoportokat különösen érint. Szükséges olyan beavatkozási stratégiákat és politikákat kidolgozni, amelyek meghatározott helyszíneket és populációkat céloznak meg a magas hőmérséklet egészségre gyakorolt ​​hatásának minimalizálása érdekében.