hír

Lehet-e szövetmintákat gyűjteni egészséges emberektől az orvostudomány fejlődésének előmozdítása érdekében?

Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a tudományos célok, a lehetséges kockázatok és a résztvevők érdekei között?

A precíziós orvoslás iránti igényre válaszul egyes klinikai és alapkutatók a betegek többsége számára biztonságos és hatékony beavatkozások felméréséről egy finomabb megközelítésre váltottak, amelynek célja a megfelelő terápia megtalálása a megfelelő beteg számára a megfelelő időben. A tudományos előrelépések, amelyek kezdetben az onkológia területén testesültek meg, kimutatták, hogy a klinikai osztályok molekuláris intrinsic fenotípusokra oszthatók, eltérő pályákkal és eltérő terápiás válaszokkal. A különböző sejttípusok és kóros entitások jellemzőinek leírására a tudósok szövettérképeket készítettek.

A vesebetegségekkel kapcsolatos kutatások előmozdítása érdekében a Nemzeti Diabétesz és Emésztőrendszeri és Vesebetegségek Intézete (NIDDK) 2017-ben workshopot szervezett. A résztvevők között alapkutatók, nefrológusok, szövetségi szabályozó hatóságok, Intézményi Felülvizsgálati Testületek (IRB) elnökei és talán a legfontosabbak maguk a betegek voltak. A szeminárium résztvevői a vesebiopsziák tudományos értékét és etikai elfogadhatóságát vitatták meg olyan embereknél, akiknek nincs rájuk szükségük a klinikai ellátásban, mivel kis, de egyértelmű halálozási kockázatot hordoznak. A kortárs „omika” technikák (molekuláris kutatási módszerek, mint például a genomika, az epigenomika, a proteomika és a metabolomika) alkalmazhatók a szövettani elemzésben a korábban ismeretlen betegségutak tisztázására és a gyógyszeres beavatkozás lehetséges célpontjainak azonosítására. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a vesebiopsziák kizárólag kutatási célokra elfogadhatók, feltéve, hogy csak olyan felnőttek vehetik fel őket, akik beleegyeznek, megértik a kockázatokat és nincs személyes érdekük, hogy a kapott információkat a betegek jólétének és a tudományos ismeretek javítására használják fel, és hogy a felülvizsgálati testület, az IRB, jóváhagyja a tanulmányt.

Ezt az ajánlást követve 2017 szeptemberében az NIDDK által finanszírozott Kidney Precision Medicine Project (KPMP) hat toborzási helyszínt hozott létre szövetmintavételre olyan vesebetegségben szenvedő betegektől, akiknél nem volt klinikai biopszia indikációja. A vizsgálat első öt évében összesen 156 biopsziát végeztek, köztük 42-t akut vesekárosodásban szenvedő betegeknél és 114-et krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél. Haláleset nem történt, és a szövődmények, beleértve a tünetekkel járó és a tünetmentes vérzést, összhangban voltak a szakirodalomban és a vizsgálatba való beleegyező nyilatkozatokban leírtakkal.

Az omika kutatása kulcsfontosságú tudományos kérdést vet fel: Hogyan viszonyulnak a beteg betegektől gyűjtött szövetek a „normál” és a „referencia” szövetekhez? Ez a tudományos kérdés viszont egy fontos etikai kérdést is felvet: Etikailag elfogadható-e egészséges önkéntesektől szövetmintákat venni, hogy azokat összehasonlíthassák a betegek szövetmintáival? Ez a kérdés nem korlátozódik a vesebetegségekkel kapcsolatos kutatásokra. Az egészséges referenciaszövetek gyűjtése elősegítheti a betegségek széles skálájának kutatását. A különböző szervekből származó szövetek gyűjtésével járó kockázatok azonban a szövetek hozzáférhetőségétől függően változnak.