hír

Az OpenAI ChatGPT (chat generative pretrained transformer) nevű technológiája egy mesterséges intelligencia (MI) alapú chatbot, amely a történelem leggyorsabban növekvő internetes alkalmazásává vált. A generatív MI, beleértve a GPT-hez hasonló nagy nyelvi modelleket, az emberek által generált szöveghez hasonló szöveget generál, és úgy tűnik, utánozza az emberi gondolkodást. A gyakornokok és a klinikusok már használják a technológiát, és az orvosképzés nem engedheti meg magának, hogy tétlenül nézzen a dologgal. Az orvosképzés területének most meg kell birkóznia a MI hatásával.

Számos jogos aggodalom merül fel a mesterséges intelligencia orvostudományra gyakorolt ​​​​hatásával kapcsolatban, beleértve a mesterséges intelligencia azon lehetőségét, hogy információkat hamisítson és tényként mutasson be (más néven „illúzió”), a mesterséges intelligencia hatását a betegek magánéletére, valamint az elfogultság kockázatát a forrásadatokban. Aggódunk azonban amiatt, hogy ha kizárólag ezekre a közvetlen kihívásokra összpontosítunk, az elhomályosítja a mesterséges intelligencia számos tágabb következményeit az orvosképzésre, különösen azt, hogy a technológia hogyan alakíthatja a jövőbeli gyakornok- és orvosgenerációk gondolkodási struktúráit és ellátási mintáit.

A történelem során a technológia folyamatosan megváltoztatta az orvosok gondolkodásmódját. A sztetoszkóp 19. századi feltalálása bizonyos mértékig elősegítette a fizikális vizsgálat fejlődését és tökéletesítését, majd megjelent a diagnosztikai detektív önképe. Újabban az információs technológia átalakította a klinikai érvelés modelljét, ahogy Lawrence Weed, a problémaorientált orvosi feljegyzések feltalálója fogalmaz: Az orvosok adatstrukturálásának módja befolyásolja gondolkodásmódunkat. A modern egészségügyi számlázási struktúrákat, a minőségjavító rendszereket és a jelenlegi elektronikus orvosi feljegyzéseket (és a hozzájuk kapcsolódó betegségeket) mind mélyrehatóan befolyásolta ez a rögzítési megközelítés.

A ChatGPT 2022 őszén indult, és az azóta eltelt hónapokban a benne rejlő lehetőségek megmutatkoztak, hogy legalább annyira diszruptív, mint a probléma-orientált orvosi feljegyzések. A ChatGPT sikeresen teljesítette az amerikai orvosi engedélyvizsgát és a klinikai gondolkodás vizsgát, és közel áll az orvosok diagnosztikai gondolkodásmódjához. A felsőoktatás most küzd a „főiskolai kurzusesszék útjának végével”, és ugyanez biztosan hamarosan megtörténik az orvosi egyetemre jelentkezők által benyújtott személyes nyilatkozattal is. A nagy egészségügyi vállalatok technológiai vállalatokkal együttműködve széles körben és gyorsan alkalmazzák a mesterséges intelligenciát az amerikai egészségügyi rendszerben, beleértve az elektronikus orvosi feljegyzésekbe és a hangfelismerő szoftverekbe való integrálását. Az orvosok munkájának egy részét átvenni hivatott chatbotok jelennek meg a piacon.

Az orvosképzés helyzete egyértelműen változik, és már át is alakult, így az orvosképzés egzisztenciális választás előtt áll: Vajon az orvosoktatók kezdeményezik-e a mesterséges intelligencia integrálását az orvosképzésbe, és tudatosan felkészítik-e az orvosokat ennek az átalakító technológiának a biztonságos és helyes használatára az orvosi munkában? Vagy a működési hatékonyságra és a profitra törekvő külső erők fogják meghatározni, hogyan találkozik a kettő? Határozottan hiszünk abban, hogy a kurzustervezőknek, az orvosképző programoknak és az egészségügyi vezetőknek, valamint az akkreditáló testületeknek el kell kezdeniük gondolkodni a mesterséges intelligenciáról.

Az orvosi egyetemek kettős kihívással néznek szembe: meg kell tanítaniuk a hallgatókat a mesterséges intelligencia klinikai alkalmazására, és foglalkozniuk kell azzal, hogy az orvostanhallgatók és az oktatók hogyan alkalmazzák a mesterséges intelligenciát az akadémiai életben. Az orvostanhallgatók már alkalmazzák a mesterséges intelligenciát a tanulmányaikban, chatbotokat használnak betegségekről szóló konstrukciók létrehozására és a tanítási pontok előrejelzésére. A tanárok azon gondolkodnak, hogy a mesterséges intelligencia hogyan segíthet nekik az órák és az értékelések megtervezésében.

Az az elképzelés, hogy az orvosi egyetemek tanterveit emberek tervezik, bizonytalansággal néz szembe: Hogyan fogják az orvosi egyetemek ellenőrizni a tantervükben szereplő, nem emberek által kitalált tartalom minőségét? Hogyan tudják az iskolák fenntartani a tanulmányi színvonalat, ha a hallgatók mesterséges intelligenciát használnak a feladatok elvégzéséhez? Ahhoz, hogy felkészítsék a hallgatókat a jövő klinikai környezetére, az orvosi egyetemeknek meg kell kezdeniük a mesterséges intelligencia használatáról szóló oktatás integrálásának nehéz munkáját a klinikai készségeket fejlesztő kurzusokba, a diagnosztikai gondolkodást fejlesztő kurzusokba és a szisztematikus klinikai gyakorlati képzésbe. Első lépésként az oktatók felvehetik a kapcsolatot a helyi oktatási szakértőkkel, és felkérhetik őket, hogy dolgozzanak ki módszereket a tanterv adaptálására és a mesterséges intelligencia beépítésére a tantervbe. A felülvizsgált tantervet ezt követően szigorú értékelésre és közzétételre kerül, ez a folyamat most kezdődött el.

Az orvosképzésben részt vevő rezidenseknek és szakorvosjelölteknek fel kell készülniük egy olyan jövőre, ahol a mesterséges intelligencia szerves részét képezi majd független gyakorlatuknak. A gyakornok orvosoknak kényelmesen kell tudniuk dolgozni a mesterséges intelligenciával, és meg kell érteniük annak képességeit és korlátait, mind klinikai készségeik támogatása, mind pedig azért, mert betegeik már használják a mesterséges intelligenciát.

Például a ChatGPT könnyen érthető nyelvezettel tud rákszűrési ajánlásokat tenni, bár nem 100%-ban pontos. A betegek által mesterséges intelligencia segítségével feltett lekérdezések elkerülhetetlenül megváltoztatják az orvos-beteg kapcsolatot, ahogyan a kereskedelmi forgalomban kapható genetikai tesztelési termékek és az online orvosi tanácsadó platformok elterjedése is megváltoztatta a járóbeteg-rendelőkben zajló beszélgetéseket. A mai rezidenseknek és szakorvosjelölteknek 30-40 év áll előttük, és alkalmazkodniuk kell a klinikai orvoslás változásaihoz.

Az orvosoktatóknak olyan új képzési programok kidolgozásán kellene dolgozniuk, amelyek segítik a rezidenseket és a szakképzőket a mesterséges intelligencia területén „adaptív szakértelem” kialakításában, lehetővé téve számukra, hogy eligazodjanak a jövőbeli változások hullámaiban. Az olyan irányító testületek, mint a Posztgraduális Orvosképzés Akkreditációs Tanácsa, beépíthetnék a mesterséges intelligencia oktatásával kapcsolatos elvárásokat a képzési programok rutinkövetelményeibe, amelyek a tantervi szabványok alapját képeznék. Motiválnák a képzési programokat a képzési módszereik megváltoztatására. Végül a klinikai környezetben már dolgozó orvosoknak is meg kell ismerkedniük a mesterséges intelligenciával. A szakmai társaságok felkészíthetik tagjaikat az orvosi területen felmerülő új helyzetekre.

Az aggodalmak a mesterséges intelligencia orvosi gyakorlatban betöltött szerepével kapcsolatban nem triviálisak. Az orvostudományban az oktatás kognitív tanulószerződéses modellje évezredek óta fennáll. Hogyan befolyásolja ezt a modellt egy olyan helyzet, amikor az orvostanhallgatók a képzésük első napjától kezdve mesterséges intelligencia alapú chatbotokat kezdenek használni? A tanuláselmélet hangsúlyozza, hogy a kemény munka és a tudatos gyakorlás elengedhetetlen a tudás és a készségek fejlesztéséhez. Hogyan válhatnak az orvosok hatékony, egész életen át tartó tanulókká, ha bármilyen kérdésre azonnal és megbízhatóan válaszolhat egy chatbot az ágy mellett?

Az etikai irányelvek az orvosi gyakorlat alapját képezik. Milyen lesz az orvostudomány, ha olyan mesterséges intelligencia modellek segítik, amelyek átlátszatlan algoritmusokon keresztül szűrik az etikai döntéseket? Közel 200 éve az orvosok szakmai identitása elválaszthatatlan kognitív munkánktól. Mit jelent majd az orvosok számára az orvosi gyakorlat, ha a kognitív munka nagy részét át lehet adni a mesterséges intelligenciának? Ezekre a kérdésekre jelenleg egyikre sem lehet válaszolni, de fel kell tennünk őket.

Jacques Derrida filozófus vezette be a pharmakon fogalmát, ami lehet „gyógyszer” vagy „méreg”, és ugyanígy a mesterséges intelligencia technológiája is lehetőségeket és veszélyeket egyaránt rejt magában. Mivel az egészségügy jövője szempontjából oly sok minden forog kockán, az orvosképző közösségnek vezető szerepet kell vállalnia a mesterséges intelligencia klinikai gyakorlatba való integrálásában. A folyamat nem lesz könnyű, különösen a gyorsan változó körülmények és az útmutató irodalom hiánya miatt, de Pandora szelencéje kinyílt. Ha nem mi alakítjuk a saját jövőnket, a nagy techcégek boldogan átveszik a munkát.